Jó ideje nem volt időm vagy inkább csak túl fáradt voltam az íráshoz. Most itt vagyok éjjeli fél kettőkor és nem jön álom a szememre, így pótolom az adósságomat. Igazából már csak arra tudok gondolni, hogy kettőt kell aludni, - persze a main kívül, ami lehet elmarad - és újra otthon vagyok. Annak ellenére, hogy már több, mint egy hónapja jelentkeztem itt, hosszú beszámolót nem ígérhetek. Az eltelt időszak nem szólt másról csak a tanulásról, kimerítő élményvolt több értelemben is mondhatom.
Csapatban kellett dolgoznunk; egy esettanulmányt kellett megoldani különböző elméleteket felhasználva. A részletekbe inkább nem mélyedek el, még ki kell hevernem ezt a sokkot, ami ért. Csapatban dolgozni alapjában véve kifejezetten jó tud lenni, HA megfelelő a csapat. Szerencsétlenségemre, nekem most pont nem ilyen jutott. Elméletileg hatan, gyakorlatilag nagyjából ketten dolgoztunk. Ez okozott pár álmatlan éjszakát. Konklúzió, ezentúl messze elkerülöm azokat a csoportokat, ahol görögök vannak. Értem már, hogy miért nem dübörög náluk mostanában a gazdaság, ilyen mentalitással...Az első prezentációnkat az előadás előtt nagyjából 20 perccel fejeztük be, kész agyrém volt. Azt hiszem ők pont annyira nem szerettek velem dolgozni, mint én velük, mivel kis idő elteltével egy diktátorhoz hasonlíthattam :D Legalább megtapasztaltam, hogy milyen mikor én irányítok másokat...nem egyszerű^^ Azt hiszem erre a témára több karaktert nem is éri meg áldozni, ötül, hogy végre elfelejthetem, és egy vizsgával kevesebb van.
Munka fronton a helyzet majdhogynem változatlan. Kicsit olyan, mint a vittem is ajándékot meg nem is történet. Tehát van is, meg nincs is. Eddig egyszer voltam szórólapozni, élmény volt! Kaptam egy egyhónapos próbaszerződést, ami megjegyzem akkor fog lejárni, amikor már rég otthon vagyok. Azonban, ha jól megy, akkor meghosszabbítják és talán januártól egyszerűbb lesz az élet...
A nappalok iszonyúan rövidek. A nap reggel nyolckor (!) kel fel és délután négy körül már ismét sötét van. Viszont a nyár mókás lesz, mert akkor meg szinte mindig fent van a nap, még este tíz (!) órakor teljesen világos van, már annyira várom, hogy ott tartsunk :D A tél egyébként itt még mindig várat magára, de azt hiszem januárban és februárban meglesz még ennek a böjtje, brrrrr.
Szerencsére kaptunk a legutóbbi hurrikánból ismét, két napon keresztül csak úgy süvített a szél. Megkaptam hozzá a szokásos fejfájásomat is, így két napon keresztül mozdulatlanul nyomtam az ágyat. Ha valaki ismeri az érzést, hogy milyen frontérzékenynek lenni, nem kell bemutatni. Aki meg nem, az úgysem tudja átérezni :D
A kérdést már sokszor megkaptam, és azt hiszem meg is fogom még, hogy el tudom-e képzelni itt az életem hosszabb távon. Nálam már a két év, amit itt töltök hosszútávnak számít, utána majd kiderül. Amíg nem fejezem be az egyetemet, attól tovább tervezni nem éri meg.
Hogy megbántam-e, hogy belevágtam? Nem.
Egyszerű-e itt élni? Nem mindig.
Hazaköltöznék-e? Aki egyszer elkezdi felfedezni a világot, nem tud könnyen leállni vele szerintem, és mások szerint sem. A világ meg, ugye elég nagy... :)
A megérzéseim azt súgják, hogy jól fog alakulni a jövő. Eddig működött többnyire az intuícióm, remélem ezután sem hagy cserben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése