2013. november 3., vasárnap

Karácsonyi sör

Különleges élménnyel indult a hét. Hozzánk is jutott az Észak-Európán végigsöprő viharból, így azon szerencsés emberek közt vagyok, akik megélhették az évtized legnagyobb viharát Dániában. A fejem, ahogy ezt már megszokhattam ilyen időben, majd' szétrobbant és ez így ment három napon keresztül. Ehhez persze még társul a feszítő érzés is a szemeimben a nyomásváltozás miatt, de túléltem. A vihar tényleg óriási volt, hatalmas fákat kicsavart a szél. Már egészen közel jártam a lakáshoz, mikor elkezdett fújni, viszont már akkor is nagyon erős volt.
Próbáltam dokumentálni az eseményeket bentről, kétszer olyan erősnek kell elképzelni, mint amit a videó képes visszaadni. A lakásban is süvített a szél, rázta az ajtókat és ráadásul a tűzjelző háromszor bekapcsolt, amíg egyedül voltam.
Kedden be kellett mennem a városba, a kis szelet leszámítva jónak tűnt az idő. Tompa fejfájással nekivágtam az útnak, meghívókat vittem néhány céghez. Mikor megérkeztem az első címre éreztem, hogy esik a vérnyomásom, kimegy az erő a végtagjaimból, de valahogy csak összeszedtem magam :) Pár perccel később elkezdett szakadni az eső, persze nálam nem volt esőkabát, így pillanatok alatt bőrig áztam, estére pedig fel is ment a lázam. Viszont szerdán legalább pihenés címen itthon maradhattam :)
13.15-kor sötétség és szakadó eső  

Véget ért a szerencseszériánk, ezen a héten szinte kivétel nélkül mindennap esett, és az előrejelzés szerint ez már így is marad. Az időérzékünk teljesen elveszett, mert legkésőbb délután fél ötkor már sötét van, ezt még szokni kell...
Csütörtökön Katival sütögettem szellemhabcsókokat és szörny-tortát, mert este nála bandáztunk. A sütés után az egyetemre mentem, onnan tovább dánra és onnan vissza Katihoz. Sikerült elmulatnunk az időt este tizenegyig, vagy még tovább is. Másnap kilencre kellett bemennem, meg is állapítottam, hogy ezeket a rövid alvásokat már nem úgy bírom, mint titán koromban... :) Egészen négyig bent voltam, majd Petrával elmentünk Petihez megpihenni, mielőtt belevetettük volna magunkat egy igazi "dánunikumba" :) [:Ha létezik hungarikum, akkor dánunikumnak is kell lennie:] Itt a Karácsonyvárás nem az Adventtel kezdődik, mint nálunk, hanem november elsején, a karácsonyi sör piacra dobásával. Az egész országban mindenhol buli buli hátán, és persze ingyen sör folyik mindenhonnan. Természetesen ebből a mókából mi sem maradhattunk ki. Tele volt a város, és minden szórakozóhely. Ilyenkor az a szokás, hogy az utcán is kocsiból osztogatják a sört, hogy senki se maradjon szomjas. Mikor hazaindultunk és kiléptünk a szórakozóhelyről, alig hittünk a szemünknek. Pár órával korábban még eső esett, akkor meg hó. Csak nem igazi, de nagyon olyannak tűnt elsőre :D
A hétvégét nem is szentelhettem volna másnak, mint a tanulásnak. Vasárnap Petra és Peti jött át, hogy együtt tanuljunk. Főztem, így ötösben ebédeltünk Justinával és Madeanával kiegészülve. Már nem is emlékszem, mikor volt ilyen ebédem. Ízlett az alkotásom, mindenki többször szedett és evés közben csend volt, amik tényleg jó jelek :) Kicsit olyan volt, mint mikor vasárnap együtt ebédelünk otthon. Hiányzott már ez a vasárnapi ebéd életérzés, viszont már nincs is olyan sok hátra, hogy újra átéljem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése