Beépülve

A héten megkaptam a betegkártyámat és a bankkártyámat, így most már tényleg benne vagyok a rendszerben, hurrááá.

A hétfő nagyon jól indult, tele voltam energiával a vasárnapi futás után, plusz igyekeztem is a legjobb formámat hozni a találkozó miatt. Két magyarral találkoztam, akik Koppenhágában szórólapos vállalkozást csinálnak évek óta, és most terjeszkednek. A feladat röviden: szórólapozás :) viszont az ember, akit most kiválasztanak 2-3 hónapon belül, ahogy a megrendelések száma is növekszik és több szórólapos emberre van szükség, előlép koordinátorrá. Ez a munka maga lenne a tökély, egyelőre persze. A találkozó alatt végig fesztelen tudtam maradni, nem görcsöltem és ezt éreztem is, hogy tetszett nekik. Azt ígérték, hogy hamarosan értesítenek. Utána még volt egy pótórám este nyolcig, eddig még soha nem voltam bent a suliban eddig, bár nem nagy élmény. Másnap reggel ismét futottam a hangulatom megtartása érdekében :) Délután a karrieriroda Állásvadászat Dániában című workshopot tartott. Azt hittem, hogy sok újdonságot már nem tudnak mondani, mert a létező összes weboldalt végigolvastam, és gondoltam az önéletrajzom is tökéletesre fejlesztettem. Tévedtem. Még mindig találtam hibákat, amiket javítanom kellett, de remélem most már jó lesz, mert lassan rémálmaim lesznek a sok önéletrajz és motivációs levél írástól. Este mikor hazaértem bevillant, hogy hétfőn a találkozón elfelejtettem mondani, hogy néha belefér, ha akkor kell dolgoznom, amikor órám van, így hát írtam egy pontosító e-mailt. Titkon reméltem, hogy valami olyasmi választ kapok, hogy hamarosan kezdhetek, erre annyit kaptam, hogy ok, köszi....innentől kezdve szörnyen belassult a hét, és a jókedvem is alább hagyott. Mindig felváltva néztem az e-mailjeimet meg a telefonomat, hogy van-e már valami. Dörzsölgettem a telefonom, mint valami csodalámpást, hogy szólaljon már meg!!! Szerdán volt az első AIESEC-es találkozónk, estig tartott, de legalább elterelte a gondolataimat a várakozásról.Csütörtökön az évfolyamtársaimmal találkoztam, akikkel együtt írunk egy beadandót. Összesen egy oldalt kell megírnom, de szerintem napokon keresztül fogok rajta ülni, mert olyan sok mindent kell benne alkalmazni, és fogalmam sincs hogyan lássak hozzá. Délután volt dán órám is, amit még annyira nem élvezek. Valahogy nem jön át a tanár tanítási módszere, olyan érzésem van hogy három órát elvesztegetek az életemből csütörtök délutánonként. Pénteken részt vettünk egy kísérletben, amit diákok végeznek az emberi viselkedésről különböző szituációkban. A lényeg, hogy a résztvevők cserébe kapnak kuponokat a menzára :D A hétvége eseménytelenül telt, vagy inkább várakozással...Viszont pozitívum, hogy rávettem magam a hajfestésre, mert már nem volt valami jó színben a fejem, és legalább a végeredmény szuper lett :) Az élet apró örömei :) Csütörtök környékén még bealtattam magam azzal, hogy biztosan még egyeztetnek pár dolgot a megrendelővel és már a kész szerződéstervezettel jelentkeznek újra :D Láttam az utánam következő interjúalanyt, és nem volt kifejezetten az az alkat, aki hosszútávon bírná, hogy rója a város utcáit, de még jöhetett utánam ezer jobb jelentkező, viszont éreztem, hogy szimpatikusnak találtak, sőt a végén mondták is. Holnap ennek a dolognak pontot teszek a végére és felhívom őket, hogy mi a helyzet. Folyt. köv.